Ez egy balkáni queer szexmunkás története, aki jelenleg Bécsben él. Pauli kollégánk egy órán keresztül beszélt vele telefonon, és ezt rögzítette. Ezeket az információkat szerette volna megosztani magáról. Névtelensége megőrzése érdekében nem adunk meg nevet, kérte, hogy ne említsük meg az országot, ahonnan származik, és helyette írjuk azt, hogy „balkáni ország“, és a szervezet nevét, amelyben tevékenykedik, megváltoztattuk.

Rövid bemutatkozás

Szia, mesélj magadról egy kicsit: honnan jöttél és hogyan kerültél a szexmunkába, illetve milyen utat jártál be eddig ebben a világban?

36 éves vagyok, és 5 évvel ezelőtt jöttem Bécsbe egy balkáni országból, hogy közelebb legyek jelenlegi partneremhez. Ő is férfi escostként dolgozott. 2 évembe telt, mire legális tartózkodási engedélyt kaptam Ausztriában. Ez alatt a 2 év alatt szexmunkásként dolgoztam, ami sokat segített abban, hogy meg tudjak élni. Amíg a hivatalos papírjaimra vártam, ez a munka biztonságot adott. Akkoriban már körülbelül 5 éve dolgoztam szexmunkásként.

Belépés a szexmunka világába

Hogyan, mikor és hol kezdtél el dolgozni a szexiparban? Mi a te történeted?

Hazámban escortként kezdtem. Diákként fizetnem a tandíjat, a lakbért stb… ezért részmunkaidőben egy trafikban dolgoztam. Volt egy nő, aki egyre gyakrabban kezdett el jönni, és egy idő után beszélgetni kezdtünk… Egy idő után rájöttem, hogy megpróbál meggyőzni, hogy kezdjek el szexmunkásként dolgozni. Mert ő is az volt. Még akkor is, ha a nem szexmunkás szót használta magára. Úgy jellemezte a dolgot, mint fizetés szórakozásért cserébe.

Mesélt nekem egy előkelő munkahelyi találkozóról egy nagykövetségen. És hogy van ott néhány férfi, akik azt akarják, hogy valamikor jöjjön el egy férfival. Ezért megkérdezte, hogy van-e kedvem vele tartani és pénzért szórakozni.

Először nem tudtam, mit tegyek… egyrészt izgatott voltam, másrészt féltem.

Politikusok voltak – végül is ez egy nagykövetség volt… Azt gondoltam magamban, milyen filmbe csöppentem itt? Volt egy sofőrünk, aki felvett és a helyszínre vitt minket. Erről nem volt szó. A fejemben mindenféle képek futottak át bűnözőkről, veszélyes helyzetekről.

A munka éjszakáján a sofőr sok kérdést tett fel nekem. Megpróbált lecsekkolni engem. Nagyon fontos volt neki, hogy senkinek nem mondjam el, hová megyünk. „Ne beszélj senkivel”.

Amikor már bent voltunk, figyeltem őt, és vártam, hogy utasításokat adjon nekem. Főnökömnek és mentoromnak tekintettem.

Ezért elkezdtünk együtt dolgozni, és ő időről időre felhívott. Kevés olyan ügyfele volt, aki férfi szolgáltatásokat kért. Néhány hónap múlva felmondtam a trafikban, és már csak szexmunkával kerestem pénzt.

Szóval nagyon spontán volt a szexiparba való belépésem.

Egyre nagyobb önbizalmat szereztem a területen, és egyre több ügyfelet kértem tőle. Elmondta, hogy az ügyfelek női szolgáltatásokat akartak, nem pedig férfi szolgáltatásokat. Ezért elkezdtem kutatni. Találtam egy LMBTQI embereknek szóló weboldalt, és ott létrehoztam az első profilomat, mint escort.

Munkahelyi tapasztalatok férfi szexmunkásként vs. cross-dresser-ként

Szeretnél mesélni nekünk a férfi szexmunkásként és a cross-dresser-ként illetve trans szexmunkásként szerzett munkatapasztalataidról?

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy már azelőtt szexmunkásként dolgoztam, hogy Ausztriába jöttem volna. Különböző országokban dolgoztam, és soha nem voltak negatív tapasztalataim férfi szexmunkásként… DE férfi szexmunkásként és transzneműként (transz szexmunkás) más típusú ügyfeleket szólítasz meg. Sok erőszakot tapasztaltam az ügyfelektől, amikor cross-dresser-ként dolgoztam. – Számomra ez egyértelműen tükrözi a társadalom szexizmusát és sovinizmusát. Női szexmunkásként sebezhetőbbnek éreztem magam. Az ügyfelek fizetés nélkül távoztak, tiszteletlenül bántak velem, stb.

Az első profil, amit készítettem, női volt, hamis képekkel az internetről. Ehhez pornóoldalakról származó képeket használtam. Amikor az ügyfelek írtak nekem, visszaírtam, felizgattam őket, és csak később írtam meg nekik, hogy férfi vagyok. Körülbelül 50% sértegetett és nem lépett kapcsolatba velem… a másik fele találkozni akart. A stratégiám az volt, hogy éjfél után írtam nekik. Ez volt a trükk: hazajöttek az ivásból… részegen, kanosan és alternatíva nélkül.

Néhány évig így dolgoztam.

Aztán transzneműként kezdtem el otthon dolgozni. Szép ruhákkal, szép cipőkkel, szép parókákkal… és sok ügyfelem volt – esténként körülbelül 5-10.

A környezetemben senki sem tudta, hogy ezt csinálom. SENKI. Nagyon népszerű voltam a közösségi média köreimben. Így aztán kidolgoztam magamnak egy titoktartási rendszert, ami a munkahelyi életemet elválasztotta a magánéletemtől, hogy senki ne jöjjön rá, mit is csinálok valójában.

Minden héten 2 napra kikapcsoltam a privát mobiltelefonomat azzal az ürüggyel, hogy a „beteg nagymamámat” látogatom meg. Mondtam mindenkinek, hogy ne keressenek ez idő alatt. A privát mobilom kikapcsolásával egyidejűleg és bekapcsoltam a munkahelyi mobilomat. Előtte elmentem élelmiszert vásárolni, hogy két napig otthon maradhassak anélkül, hogy elhagynám a lakásomat. Senki sem tudhatta meg, hogy otthon vagyok, amikor azt mondtam, hogy a nagymamámra vigyázok.

Fárasztó volt, de rengeteg pénzt kerestem a heti két nap alatt.

Aztán elkezdtem utazgatni különböző európai országokban. Rájöttem, hogy utazó férfi szexmunkásként ugyanannyit kereshetek, mint transz szexmunkásként otthon.

Miért jött létre a red_edition?

Tehát a red_edition-t – a bécsi migráns szexmunkás közösséget azért alapítottad, mert úgy érezted, hogy szervezkedni kell?

Igen, elkezdtem találkozni más bécsi szexmunkásokkal, akik hasonló problémákkal szembesültek. Beszélgettünk a munkahelyi gondjainkról, kérdéseket tettünk fel a munkavégzéshez szükséges regisztrációval és az egészségügyi ellenőrzésekkel kapcsolatban. Más országokban, különösen a hazámban, mindig felkerestem a szexmunkásokkal foglalkozó szervezeteket, hogy kapcsolatot teremtsek, információt szerezzek a nemi betegségekről stb. Amikor idejöttem, rájöttem, hogy össze kell fognom a többi szexmunkásokkal. Azt tapasztaltam, hogy kevés információhoz és segítséghez jutok. Elkezdtem különböző szervezeteknek (neveket nem mondok) e-mailezni, hogy tájékozódjak a szexmunkával kapcsolatos kérdésekről. A szexmunkásokkal foglalkozó szervezetek nem kínáltak szolgáltatásokat a férfi szexmunkásoknak, az LMBTIQ* szervezetek pedig nem kínáltak szolgáltatásokat a szexmunkával kapcsolatban. Mit tehetsz meleg férfi szexmunkásként? Bécsben voltam, és nem volt mód arra, hogy információt vagy segítséget kapjak a munkámhoz itt Ausztriában.